A Kortárs Hangon '19 díjazottja: Kulcsár Edmond

Kulcsár Edmond, magyar-angol szakos hallgatónk élménybeszámolója a Kortárs Hangon '19 irodalmi pályázatról

2019. április 11-én alkalmam volt részt venni díjazottként a Kortárs Hangon  irodalmi pályázat díjátadó gáláján, valamint az azt követő, Tiszabábolnán megrendezett műhelyen.

NévtelenEz számomra nem csak azért nagy megtiszteltetés, mert életemben először voltam részese ilyen jellegű rendezvénynek, hanem azért is, mert a munkám ilyen értelemben először nyert el díjazást.

A táborban nagyon sok jó embert ismertem meg, fölöttébb felemel a tudat, hogy két, már befutott szerző (Kollár Árpád, illetve Magolcsay Nagy Gábor) foglalkozott velünk és a műveinkkel. Az egymás szövegeivel való műhelymunka nem csak arra tanított meg, hogy hogyan és milyen aspektusok szerint fogalmazzak meg egy lehetőleg objektív kritikát adott szövegekről, hanem arra is, hogy hogyan tudjam a saját szövegeimet kívülről szemlélni, helyesen korrektúrázni.

Edmond2kh

Mindemellett nagyon jó érzés volt megismerkedni hasonló érdeklődésű emberekkel, segíteni egymás munkálatait, és ezáltal olyan érdemi kapcsolatokat kialakítani, amelyek nem csak egy közösséget, de egy szoros bizalmat is kialakítottak közöttünk. Ilyen értelemben nem csak a táborban, hanem utána is tartjuk a kapcsolatot, foglalkozunk egymás szövegeivel, javaslatokat adunk.

Edmond1emil

Szerintem ez mindenképp egy nagyon pozitív, példamutató vetülete és célja a pályázatnak. Így, a végén pedig még muszáj megemlítenem "Zolibá" szentimentális értékű palóclevesét, ami egy családi atmoszférát varázsolt a Pákász vendégházban.

Mindent köszönök!

ahogy egymás bőrét érintettük

[KAMERA FOROG, HANG KÉSZ]

első jelenet csapó kettő

kaviccsal betört ablak falból kilógó áramkábelek maradékai
megrongált vízvezetékek mögött színesre hámlott fal
rozsdás lépcsőkorlát átázott tetőgerendák
szürke fény félig kinyitott olajozatlan vasajtók
kezek a kilincsen cipőtalpba taposott üvegdarabok
huzattá halkult lélegzetek

harmadik jelenet csapó huszonegy

mellkasomat már átáztatta ez a nyirkos levegő
belemerevedett minden ablak
homályába rajzolt zárt kezdőbetű
kopott szobák térfogatába evődött
a pislogások ütemezett visszhangja
megtapintottam a küszöb hegeit
ráléptem a menekülő férgekre
néztem a kifakult feliratok karaktereit
a szétkorhadt szekrények poshadt
dokumentumait
ő átadta hőmérsékletét
minden nyers lélegzetben

negyedik jelenet csapó egy

felmászott a lépcsőn néha hátranézett
kiborzolta hajából a pókhálót egyik kezéről levette a kesztyűt
a korlátnak dőlt kifújta az orrát
nézte a félig leszakadt csillárokat ahogy egymással hintáztak
az ablakon beszivárgó halvány suttogásán a leveleknek
a törmelék reccsenésében minden lépés alatt
a felszálló por ráncokra simult puha érintésében
olvadt össze két üres test

[A KÉP ELSÖTÉTÜL]

forrás: magyartanszek.partium.ro